3. fejezet

Nagyon sokat megtudtam a varázslókról. Első sorban azt, hogy az a bizonyos ezüst amulett nagyon fontos a varázslóknak, és valamiféle erőnlétnövelő, akinek a tulajdonában van, annak 10-szer nagyobb varázsereje lesz, mint addig volt. És az, aki birtokolja, minden bajtól védetté válik, ugyanis sérthetetlen lesz tőle. A tiltott varázsigéket is használhatja, amiket az idők során betiltottak veszélyességük miatt. Ezt az amulettet apám lopta el Gordontól, mert azt akarta, hogy teljes védettségben nőjek fel, ezért nekem ajándékozta azt. Viszont nem tudom, hogy hogyan lehet az enyém, ha nincsen nálam... Jake szerint csak akkor érvényes, ha magunkkal hordjuk. Eredetileg viszont mesteré volt az ezüst amulett, ezért jogosan lopta vissza apám Gordontól. A másik, amit megtudtam, hogy valójában Ketrinnek hívnak, anyámat pedig Juliettenek. Apám a Thomas nevet viseli, viszont őt eddig sem ismertem, így nem lesz nehéz így szólítani. Viszont nem tudom, hogy fogom megszokni magamnak ezt az új nevet. Megkerestem a nyakamban himbálódzó kis ezüst medált, amit sohasem szoktam levenni, még este, vagy fürdésnél sem. Attól nem félek, hogy megkopna, hisz ezüstből van. Nagyon szeretem, már azóta rajtam van, mióta csak az eszemet tudom. Anyutól kaptam állítólag születésem napján. Egy kis szív volt a medál, ami úgy nézett ki, mintha ki lehetett volna nyitni, de nem. Sokat próbáltam már, de nem sikerült.
-Kartin, jól vagy? Katrin?
-Hm?  Ja, persze, igen... - Katrin... Meg kell még szoknom ezt a nevet...
-Olyan furcsa vagy. Nem vagy rosszul? Sápadt is vagy, szerintem.
-Jake, kérlek, szállj le rólam! Jól esik, hogy aggódsz értem, de hidd el, ezzel, ami most bennem van, nem tud senki segíteni. Úgyhogy hagyj békén, légy szíves.
-Rendben, rendben... Megértettem... - fordult el megértően, bár volt egy kis megbántottság a hangjában.
Pár perc múlva megállt az autó. Kinéztem az ablakon, valamiféle óriási kastélyszerűt pillantottam meg. Furcsa. Ezt még sosem láttam. Pedig jól ismerem a várost és olyan sokat nem mentünk, hogy máshol legyünk.
-Hol vagyunk?
-A központban, Katrin.
-Milyen központban?
-Varázsközpont. Itt laknak a varázsállamot vezető varázslók.
-Varázsállam, varázsközpont, varázslók, ezüst amulett, varázslómester... Kezd tele lenni a fejem új, eddig nem használt szavakkal...
-Tudom, hogy most eleged van az egészből, de hidd el, idővel minden megoldódik, megszokod ezt az egészet.
-Hogy érted, hogy megszokom? Én nem fogok ezen a fura helyen maradni. Amint megtaláltuk anyát, hazaviszel mindkettőnket, és örökre eltűnsz az életünkből!-Ennyire gyűlölsz?
-Te is tudod, hogy nem így értettem...
-Tudom, de figyelj, nem lehet. Otthon nem vagy biztonságban, és itt sem teljesen. Ami most pedig anyád után a legfontosabb az az, hogy megtaláljuk az amulettet. Ha Gordon előbb bukkan rá, az elég nagy baj...
-Miért, mit akar vele csinálni?
-Akkor ő lesz a leghatalmasabb varázsló, és az a célja, hogy minden halandót varázslóvá változtasson, majd maga mellé állítsa őket, hogy átvegye a hatalmat mestertől. Nincsen sejtésed, hogy hol lehet?
-Nem tudom, Jake, honnan tudnám?! Azt sem tudtam ezelőtt, hogy létezik ilyen dolog.
-Jól van, azért ne ölj meg, ha lehet!- mondta, majd elnevette magát.- Na jól van, de gyere, szálljunk ki, és menjünk be!
-Oké...
Kiszálltunk a fekete furgonból, majd bementünk a nagy, sötét kastélyba. Odabenn viszont meglepetésemre világos volt, nagyon is. Viszont ablakot egyet sem láttam. A csillárok körülbelül fél méterenként sorakoztak odafenn, egymás után. Mindenhol szőnyegek voltak és a berendezés nagyon réginek tűnt. Mintha egy múzeumban lettem volna. Először végigmentünk a folyosón, majd felmentünk egy nagyon magas csigalépcsőn, majd megint egy folyosó, újabb lépcsők, míg el nem értünk a legmagasabb szintre. Ott bementünk egy sötét szobába, majd Jake ledobta egy poros ágyra a cuccaimat.
-Miért vagyunk itt?
-Ez a szobád.- mondta, majd felkapcsolta a lámpát. A szoba tele volt pókhálóval és mindenütt repedezett a fal. A bútorok régi módúak, semmilyen elektronikai eszköz nem volt benn.
-Ez most komoly?
-Istenkém, annyira naív vagy...- mondta, majd elővett egy botszerű akármit, és suhintott egyet vele.
-Colsa expasa!- mondta, majd olyan erős fény sütött hirtelen a szemembe, hogy semmit sem láttam. Mier ismét kinyitottam a szemem, a szoba teljesen megváltozott. Mintha átmentünk volna egy másikba. Nagyobb volt, a falak tiszták és hálómentesek, csodás bútorok, jó illat áradt a levegőben.
-Nehogy már!! Ilyet én is tudok?
-Persze, hogy tudsz. Csak előbb meg kell tanulnod a varázsigéket, azután nagyon sok mindenre képes leszel.
-És azokat mikor lehet?
-Holnap el is kezded a varózslóiskolát.
-Hogy mit?
-Varázslóiskola. Ott fogsz mindent megtanulni, ami az erőd használásához elengedhetetlen.
-És mi lesz az eddigi sulival?
-Az totál felesleges. Ezzel sokkal többre mész.
-És a barátaim? Velük mi lesz?
-Katrin, itt is ugyanúgy fiatalok járnak, olyanok, mint a barátaid. Itt is lesznek idővel.
-Én nem akarok új életet!
-Pedig muszáj lesz.
-Marha jó... Ma reggel, mikor felkeltem, még egy átlagos 17 éves voltam, most meg embereket emelgetek és valázslósuliba járok... Remek.
-Katrin... Ne állítsd be ezt az egészet ennyire szörnyűek. Varázslónak lenni nem olyan rossz. Igaz, nagy felelősség, de megéri. Mégis ki tud ilyen szobát csinálni 2 másodperc alatt?
-Inkább laknék egy rosszabb szobában, csak otthon lehessek.
-Rendben. Én most magadra hagylak. Mennem kell.
-Várj! Hadd menjek veled! Mit csináljak itt egyedül?
-Gyűlés lesz. Oda te nem jöhetsz! Maradj itt. Mindjárt itt lesz a szobatársad. De csak szólok, hogy nem nagyon fog neki tetszeni az új style. Eléggé régimódi.
-Szobatársam lesz?
-Igen.
-És hol fog aludni?
-Óh, bocsi!- majd varázsolt még egy ágyat a szobába.
Pár percet ücsörögtem az ágyon, mikor úgy döntöttem, kicsit körülnézek a kastélyban. Már nyitottam volna az ajtót, mikor belépett rajta valaki.
-Szia, Kate.. Katrin vagyok!
-Üdv, Kate Katrin!
-Nem, nem, Csak simán Katrin.
-Oh, oké. És ki vagy egyébként? Még nem láttalak itt.
-Igen, mert most jöttem nemrég. Én leszek a szobatársad. Remélem nem bánod.
-Szobatárs? Marha jó... Azt hittem egyedül lehetek.
-Hát, bocsánat. Engem ide küldtek.
-És mi lett a szobámmal? Mi ez ez egész?
-Hát, Jake csinálta igazából. De ha nem tetszik, visszacsinálhatod. Bár nekem így jobban tetszik...- mondtam, majd kicsit megvakartam a fejem.
-Nekem is, nagyon jól néz ki, csak ezt a szekrényt tüntessük el, mert nem bírom elviselni!- mondta, majd suhintott egyet pálcájával.
-Na, ez már jobb!- mutat rá a régimódi, óriási nagy barna szekrényre, ami kicsit kopott hatású.- Neked hogy tetszik?
-Nem rossz...
-Szóval nem.
-Hát, nem igazán a én stílusom.
-Értem, Hát, bocsi.

-Nem gond, ez is jól lesz.
-Na, viszont én megyek is, csak a könyveimért jöttem, kezdődik az órám. Te miket vettél fel?
-Hát, meg igazából semmit... Hol lehet utánaérdeklődni?
-Gyere le velem a tanárnőhöz, ő biztosan tud segíteni, vele lesz órám.
-Rendben, köszi! Kedves vagy!
-Tudom... Na gyere, menjünk!- mondta, majd maga után húzott, ki az ajtón, le a lépcsőn. A legalsó szintre mentünk le. Nagyon jó lesz ezt minden nap megtenni... A végén még elfogyok!
-Itt is vagyunk.- mondja, majd benyit egy zöld kis ajtón. Odabenn vagyon szép minden, olyan... Varázslatos...
-Jó napot, tanárnő!
-Jó napot, Susy!- szóval így hívják.
-Jó napot!- mondom, hogy ne tűnjek bunkónak.
-Hát te ki vagy, lányom?
-Én... most jöttem ide nem rég, órákat szereznék felvenni.  Kate.... Katrin vagyok.
-Ezt mindenkivel eljátszod?
-Nem, a nevem Katrin.- mondom Susynak, majd visszafordulok a tanárnőhöz.
-Értem. Tessék, itt egy katalógus, válaszd őket ki. Három kötelező van, a varázslónyelv, az alap varázslatok és a védekezés gonosz varázslatok ellen.
-Értem. Akkor én kint kitöltöm és megvárlak.- mondom Susynak.
-Renden, sietek!- mondja, mintha bármit is tehene az ellen, hogy az órák 45 perce kevesebb legyen. Kimentem, majd leültem egy asztalhoz. Kinyitottam a katalógust, volt ám óra rendesen.

1) Alap varázslatok     X
2) Védekezés gonosz varázslatok ellen     X
3) Varázslónyelv I. fok
4) Varázslónyelv II. fok     X
5) Időutazás     X
6) Gondolatolvasás     X
7) Teleportálás kibővítve
8) Trükkök     X
9) Gyors varázslatok

10) Feltámasztás
11) Átváltozás     X
12) Átváltoztatás     X
13) Varázsgömb használata
14) Átkozás
15) Varázsfizika     X
16) Gondolattörlés
17) Pálca nélküli varázslás     X
18) Különleges varázslatok

19) Gonosz varázslatok    

20) Varázsninterlet használata

Igényli a varázsjogosítvány letételét szőnyegre?
Igen  X           Nem

-Kész!- kiáltok fel örömömben véletlen, mert nehezen tudtam eldönteni, hogy miket válasszak. Nem is tudtam, hogy van varázsjogosítvány...
-Ha megfogadod a tanácsomat, a gondolatolvasást nem jelölöd be, mert arra egyébként is képes vagy.- mondta Jake a lépcsőn lejövet, majd mellém lépett.
-Nem tapasztaltam eddig, hogy képes lennék rá.
-Pedig igen. Csak ne tudod, hogyan kell használni.
-Hogyan? Mit kell tennem.
-Nagyon egyszerű. Majd később elmondom. Mutasd, miket jelöltél be- majd kitépte a kezemből a cetlit, amit majd le kell adnom.
-Na ne... Ez durva!
-Mármint mi?
-Az, hogy ugyan azokat jelöltük be órának! Eléggé egyezik az ízlésünk.
-Úgy látszik... És akkor ma már kezdhetem is a tanulást?
-Valószínűleg igen. És ami jó hír, hogy nem kell sokat pótolnod, mert mi is csak pár napja tanulunk.
-Hogy hogy?
-Hát, nekünk máshogy van, mint nálatok. Itt most kezdődött az iskola.
-Értem. És van több osztály?

-Igen, kettő. Te b- leszel, mert II. fokra jelentkeztél. Több órád lesz, de jobban fogod beszélni a nyelvet és több varázsigét tanulhatsz meg.
-Te milyen osztályos vagy?
-Én is b, emlékszel, ugyan azok a tárgyak.
-Tényleg.
-Na, de akkor válassz valami más tárgyat a gondolatolvasás helyett.
-Rendben... Varázsnet használata, szerintem. -

-Én is azt vettem fel. Hihetetlen.
-Hát, az. Mikor kezdődik az óránk?- terelek szót, mert zavarba jöttem.
-Hát, egyébként nyolckor, de most nincsen az egyik tanár, úgyhogy kilenckor.
-Oké. Akkor én most leadom azt a papírt...
-Elkísérjelek?
-Nem szükséges, utána visszajövök ide, megvárom Susyt.
-Ismered őt?
-Igen. Szobatársak vagyunk.
-Áh, tényleg.
-Egyébként rengeteg pótolnivalód van az előző évekből, nem ártana, ha minden nap átjönnél tanítás után a szobámba és gyakorolnánk. Nem lesz könnyű ennyi anyagot megtanúlni, de nekem sem, emrt már jó régen volt mindez. Fel kell elevenítenem.
-Ne lenne jobb, ha egy tanár tanítana? Akkor neked sem kellene fáradnod.
-Nekem ez nem fáradtság. És nem hinném, hogy elvállalna bárki is, nagyon elfoglalt itt midengyik, innen rögtön mennek át egy másik iskolába, a varázsvilágban kevés a tanár.
-Értem...
-De ha nem elégszel meg velem, kereshetek egyet.
-Nem, dehogy, örülnék, ha te tanítanál. Főleg, miután ilyen jó hírben állsz...
-Hogy érted?- csodálkozott el.
-Hát, a lányok szerint mindenki beléd szerelmes, amolyan menő srác lehetsz, gondolom.
-Nem hiszem... Bár, ha ezt mondják...- nevette el magaát, majd én is.- És te ezzel hogy van? Neked is tetszem?

-Dehogy is, nekem nem!- tagadtam, pedig keztem úgy érezni, hogy többet érzek iránta, mint azt kéne...
-Hát, kár...- fogta meg a kezem, majd közeledett felém. Már majdnem megcsókolt, mikor az ajkamra súgta: -Ezt későbbre tartogatom...- majd elment. Hát, ez furcsa volt... Nagyon furcsa.